| |
" Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik
fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a
tengerig elér.
Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással
válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer
elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor
nincs velem, hogy gondoskodjon rólam.
Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig
mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is.
Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke
magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok.
Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a
titkos nyugalmat és békességet.
Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem.
Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim.
Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen
dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha
szükségem lesz rá.
És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám. "
|
